Bab Berci Pálinkós Gyurka repülőgépét várja

Bab Berci megbabonázva bámult kifelé háncsból készült házának ablakán.

- Kutya legyek, ha ez nem hozzám jön - mondta, de azonnal elbizonytalanodott és hozzátette: - Kutya legyek, ha hozzám jön.

Az idegen, aki Bab Bercit így megtétovította, még jó távolacskán lépkedett a fűben, s valóban jöhetett ide is, de mehetett máshova is. Mert eléggé tűnődve jődögélt. Avagy mendegélt. Attól függ. Tíz-húsz lépésenként megállt ez az idegen, motyogott valamit, aztán legyintett, és elindult megint.

Vigyázz, belelépsz a tócsába! - akarta kiáltani Bab Berci, de kétszeresen is elkésett, egyfelől mert az idegen, toccs, már bele is lépett, másfelől úgysem hallotta volna meg a kiáltást, mert, mint mondtam, eléggé messzecske volt.

Na, most telement a cipője vízzel - gondolta Bab Berci -, káromkodni fog.

De az idegen rá se hederített a cipőjében szortyogó vízre, meg-megállva, motyogva ballagott tovább, és ami nagyobb baj, enyhe ívben elkanyarodott, és távolodni kezdett Bab Berci házától.

Bab Berci megrémült.

- Ezt tisztáznunk kell - horkantott ijedten, és kipenderült háncsháza pitvarába. - Hé, te, idegen! - kiáltotta, s egyben azt gondolta, jaj istenem, csak nem süket, mert a hangra az idegen a füle botját sem mozdította.

- Hé, idegen! - ordította ismét, most már torkaszakadtából, s belepirult az orra.

No, erre felneszelt a bóklászó ember, de olyaténképpen, mint aki álmából ébred.

Bab Berci, mint a nyúl, odaszaladt hozzá.

- Tisztázzuk - lihegte -, tisztázzuk...

- Én is azt szeretném - mondta az idegen, és meglepetésszerűen így folytatta: - És asszonyom, akkor távozóban egy macska... - itt elakadt.

- Asszonyod? - tátotta száját Bab Berci. - Te engem nőnek nézel?

- Ó, dehogy, dehogy - mondta gyermeki mosollyal az idegen -, csak tudod, ez a versem eleje, és...

- Versed?! - Bab Berci felvillanyozódott. Ó, hiszen egy eleven költővel áll szemközt. - Szóval te költő vagy?!

Az idegen arcán még gyermekibb lett a mosoly.

- Csak teljesen mellékesen - mondta, és könnyedén meghajolt Bab Berci felé. - Pálinkós Gyurka mellékes költő mellékes verse mellékes kezdetéhez mellékes folytatást keres.

Bab Berci úgy érezte, hogy a világesemények zajló folyamának legsodróbb sodrába került.

- Nem tudod folytatni? - mondta lelkesülten, és egy picit gondolkodott. - Megvan! Csacska.

- Mi csacska? - kérdezte Pálinkós Gyurka, és homlokát a gyanakvás baljós árnyai felhőzték.

- Hát rím a macskára. Macska - csacska... Nem azért akadtál meg, mert nem találtál rímet a macskára?

- Uuuu! - tutult Pálinkós Gyurka. - Uuuuu! Csak nem képzeled, hogy rímek vannak a verseimben!

- Bocsáss meg, ha... - dadogott zavartan Bab Berci.

- Egyszer puszta véletlenségből, magam sem tudom, hogyan - mondta szörnyülködve Pálinkós Gyurka -, rím került az egyik versembe. Belebetegedtem. Két hétig lebegtem élet és halál között.

- Ne haragudj, én azt hittem, hogy a versbe rím is kell.

- Ember, hol élsz te?!

Bab Berci körülnézett, hogy jobban lássa, hol is él, és közben megcsapta őt a költészet lehe. Széttárta karját, mint egy költőszobor, és imigyen válaszolt:

- E széljárta fák között.

Pálinkós Gyurka fölkapta a fejét, hökkenten nézett Bab Bercire.

- De hát ez gyönyörű! Megvan! Ez lesz a versem befejező sora.

Bab Berci dagadt a büszkeségtől.

- Ez, hogy „e széljárta fák között”?

- Kicsit alakítok rajta. Te fák között élsz, én meg mondatok között. „E széljárta mondatok között.” Így hangzik a versem utolsó sora. Köszönöm neked, akárki fia vagy.

- Bab Berci vagyok - mondta Bab Berci -, és ugye most már tisztázzuk?

- A vers közepét? A vers közepe ráér - legyintett Pálinkós Gyurka -, az a fontos, hogy az eleje meg a vége megvan.

- Hát... izé... most nem egészen a vers... én azt szeretném tisztázni... - dadogott Bab Berci, és belepirult az izgalomba.

Pálinkós Gyurka gyanakodva pislogott rá, most nézte meg először amúgy istenigazából a heroikus orrú, náthában pácolt alakot. Bab Berci megijedt, hogy megint elrontott valamit, és zavart magyarázkodásba kezdett:

- Tudod, én itt, mint az ujjam... engem soha senki... itt lakik ugyan egypár kőhajításnyira - mutatta, hogy merre - Rimapénteki Rimai Péntekh, de ő állandóan kever, kavar, vegyít, kotyvaszt és főz, és ha csak a háza közelébe mégy, máris morog, dörmög, zsörtölődik, károg és kaffog, hogy őt soha nem hagyják dolgozni, amikor pedig az emberiség érdekében... szóval Rimapénteki Rimai Péntekh nem jön számításba... És sajnos nem jön számításba Lembozó Lengubozó sem.

- Az ki?

- Ő is itt lakik a közelben. A Fiúval. De azt hazudta a Fiúnak, hogy az egész világon csak két ember él. Ők ketten. Így akarja a Fiút megkímélni a csalódásoktól. Gondolhatod, hogy nagy ívben el kell kerülnöm őket. Mert nagyon rokonszenves ez a Lengubozó. Bohóc volt fiatalkorában... Nem akarom, hogy miattam roskadjon össze a kártyavára.

- Hát ez jópofa - mondta Pálinkós Gyurka -, de mit kellene nekünk tisztáznunk?

- Csak azt, hogy... - makogta Bab Berci - hogy ugye nem véletlenül jártál erre?

- Hanem?

- Hanem hozzám jöttél látogatóba - vágta ki vitézül Bab Berci.

Pálinkós Gyurkának egy pillanatra leesett az álla, de nem azért volt ő mellékes költő, hogy mellékesen azonnal föl ne fogja Bab Berci vágyálmát.

- De még mennyire! Persze, hogy hozzád jöttem - rikkantotta. - Igaz, hogy egy órája még fogalmam sem volt, hogy a világon vagy, de ez mellékkörülmény.

- Akkor gyerünk! - mondta boldogan Bab Berci, és karon ragadta újdonsült látogatóját, becipelte háncsból készült házába.

- Brr! - mondta odabent Pálinkós Gyurka.

- Hát persze - értette meg azonnal Bab Berci -, átázott a cipőd, fázik a lábad. Na várjál, rittyentek egy kis tüzet.

Azzal már rakta is a rőzsét a csikótűzhelybe, gyufát sercintett, szalmacsóvát gyújtott, élesztgetett, fújdogált, két perc sem telt bele, vidáman lobogtak a lángok.

- Na, vedd csak le a cipődet. Úgy... Idetesszük a sütő tetejére, itt egykettőre megszárad. A lábadat meg tedd ide erre a székre, a tűz közelébe.

Pálinkós Gyurka kényelmesen elhelyezkedett, talpát jólesően simogatta a meleg, cipője meg száradgatott a sütő tetején.

- Tulajdonképpen hol vagyok most látogatóban? - kérdezte. - Nem árt, ha tudja az ember.

Bab Berci tekergette a nyakát.

- Hát hol lennél? Itt.

- Jó, jó, de mi ennek a helynek a neve?

- Neve? Kellene, hogy legyen neve?

- Példának okáért hova címezik a barátaid és ismerőseid a neked szóló leveleket?

- Hallottam már ilyesmiről - mondta Bab Berci átszellemülten.

- Milyesmiről?

- Hogy vannak, akik levelet kapnak. Meg csomagot. És ajánlott meg expresszküldeményt. Rimapénteki Rimai Péntekh azt állítja, hogy távirat is van... Mondd, kedves Pálinkós Gyurka, igaz, hogy létezik távirat is?

- De még mennyire - mondta Pálinkós Gyurka. - Eszerint te még sohasem kaptál levelet?

- Soha - mondta Bab Berci, és úgy gőzölgött a szomorúságtól, mint Pálinkós Gyurka száradó cipője. - De ne keseríts el nagyon, mert akkor rettentő savanyú leszek.

- Csak te ne keseredjél, ne savanyodjál - emelte fel az ujját Pálinkós Gyurka. - Tudod, miért nem kapsz levelet?

- És csomagot, ajánlott meg expresszküldeményeket és táviratot.

- Azért nem kapsz, mert nincs címed.

- Erre nem is gondoltam... ámbár írhatták volna azt, hogy Bab Berci, itt... vagyis hogy őnekik én ott vagyok... Akkor meg Bab Berci, ott.

- Ugyan mit kezdhet a postás azzal, hogy itt meg ott? Semmit. Most kitalálunk neked egy címet, és özönleni fognak hozzád a levelek.

- Táviratot is kapok?

- Dögivel. Könnyen lehet, hogy jó páran küldtek már neked levelet, csak a hiányos címzés miatt nem kaptad meg.

- Lehet, hogy egy halom levelem kóvályog a világban?

- Lehet. De mától fogva az lesz a címed, hogy Babháza... vagyis hogy Berciháza. Melyik tetszik jobban?

- A Berciháza.

- Akkor az lesz. Berciháza. Széljárta Fák tere 1.

- Dögivel kapom a leveleket - ordított boldogan Bab Berci.

- Várj még - intette le Pálinkós Gyurka -, még nem teljes a címed, irányítószám is kell.

- Irányítószám - mondta áhítattal Bab Berci -, olyan talán még Rimapénteki Rimai Péntekhnek sincs.

- Neked most lesz - mondta Pálinkós Gyurka, és közben elmélyülten nézte a tűznél száradó meztelen lábát... - Méghozzá egészen különleges irányítószámod lesz - mondta diadalmasan. - Én leszek az első az eleven és holt költők közül, akinek irányítószámot neveztek el a lábáról. Negyvenhárom és fél! Ez lesz az irányítószámod.

- Gyönyörű! - mondta szívből fakadó csodálattal Bab Berci. - Én vagyok az első ember, akinek az irányítószáma egy nagy eleven és holt mellékes költő lábáról van elnevezve... Ámbátor meg is érdemlem. Nem? Ugye, megérdemlem, kedves Pálinkós Gyurka, hiszen segítettem neked a versírásban.

- De még mennyire, hogy segítettél - bólogatott Pálinkós Gyurka.

Bab Berci arcán halványka, reménykedő mosoly derengett föl.

- Te Gyurka, nem lehetne...

- Mit?

- Ha megjelenik a versed... odaírni... - mondjuk nagybetűkkel, hogy Pálinkós Gyurka, utána meg kisbetűkkel: és Bab Berci verse.

Pálinkós Gyurka homlokára árnyékok gyűltek. Mint egy negatív glória.

- Egészen kis betűkkel is lehetne - mondta sietve Bab Berci. - Esetleg zárójelben.

- Azt már említettem neked - mondta méltóságteljesen Pálinkós Gyurka -, hogy mellékes költő vagyok, ami azt jelenti, hogy titkos is.

Bab Berci ámulva nézte a mellékes és titkos költőt, aki így folytatta:

- Nem foglalkozom ficni-fecni könyvekkel meg újságokkal. Ha én teremtek egy verset, akkor nagy titokban elvetem.

- Elveted? Mint egy magot? A földbe?

- Pontosan - bólintott Pálinkós Gyurka. - És ha jó az a vers, akkor kikel. Rügyezik, kibom­lanak a levelei, virágzik, áradnak benne a nedvek, zöldell, fénylik, ragyog. És akkor már kit érdekel, hogy ki vetette? Az a fontos, hogy az emberek magukba szívják belőlük a ragyogást.

Bab Berci úgy ült Pálinkós Gyurka mellett, mintha a Himalája tövében ülne.

- Te vagy a világ legnagyobb mellékes és titkos költője - mondta áhítattal. - Gyönyörűek lehetnek a szárba szökkent verseid.

- Meghiszem azt! - mondta önérzetesen Pálinkós Gyurka. - Csak látnád őket! A Mester, a szokásos négy lövést című versem már akkora, mint egy mamutfenyő, az Én volnék? Vagy ki szuszog itt öklömnagy rózsákat virágzik. A Jenő azt mondta, hogy átment a labda című akkora gyümölcsöket terem, mint egy görögdinnye... De vannak aprócskák is, akkorák, mint egy tyúkhúr, ismered a tyúkhúrt, aki gyönyörködni akar benne, annak keresgélnie kell a fűben, mintha négylevelű lóherét keresne. Ilyen a Negyed nyolc múlt öt perccel meg a Fráter Ciprián, a madárember repülni tanul és Az olajütő magyarok hiányosságairól... Na... szóval virulnak, nőnek, virágoznak a verseim.

- És nem titokban mivel foglalkozol? - kérdezte tisztelettel Bab Berci.

- Repülőgépeket építek - mondta szigorúan Pálinkós Gyurka -, ámbár azt is nagy titokban. Titkos költő és titkos repülőgép-építő vagyok. Nagy általánosságban elmondhatjuk, hogy a titok vagyok maga. Érted?

- Értem - mondta Bab Berci. - És milyen repülőgépeket építesz titokban?

- Aeroplánokat, hidroplánokat, egyfedelűeket, kétfedelűeket, motorosokat, sugárhajtásúakat, vitorlázókat és gumimotorosokat.

- És röpködsz velük?

- Röpködök - mondta Pálinkós Gyurka. - Nagy titokban röpködök. Már az egész földet bejártam.

Megszáradt a cipője, Pálinkós Gyurka szedelőzködött.

- Én is úgy szeretnék röpködni! - mondta Bab Berci, és szomorúan dobolt a szíve. - Ne menj még el!

- El kell mennem - mondta Pálinkós Gyurka. - Titkos útjaim vannak.

- Akkor legalább azt ígérd meg, hogy írsz nekem néhanap.

Pálinkós Gyurka fölhúzta a cipőjét.

- Ez tényleg megszáradt - mondta elégedetten, majd így folytatta: - Levelet írni utálok. Különben is, most, hogy van címed és irányítószámod, ezrivel kapod majd a leveleket. De tudod mit?! Csinálok neked egy repülőgépet, és elküldöm. Jó lesz?

- Röpködhetek vele? - kérdezte boldogan Bab Berci.

- Röpködhetsz. Amerre csak kedved tartja. Az egész világot összeröpködheted. Köszönöm a hozzám való jóságodat!

Pálinkós Gyurka megölelte a boldogságban úszó Bab Bercit, és elment. Meg-megállt. Motyogott. Távolodott.

Jaj, belelépsz a tócsába! - akarta kiáltani Bab Berci, de megint elkésett. Toccs! Pálinkós Gyurka frissen száradt cipője megtelt vízzel. Szortyogott, szörcsögött és cuppogott. De Pálinkós Gyurka észre se vette. Csak ment, csak ballagott a mellékes és titkos költő, aki mellékes és titkos repülőgép-építő is. Egyre kisebb lett, aztán eltűnt a széljárta fák között.

Bab Berci azóta ott ül a háza előtt. Lesi az eget. Pálinkós Gyurka repülőgépét várja. Szegény­nek lassan-lassan görcsöt kap a nyaka. Mit gondoltok, elküldte Pálinkós Gyurka azt a repülőgépet? Vagy elfelejtette Bab Bercit háncsházastul, széljárta fástul, irányítószámostul? Vagy esetleg eltévedt a repülőgép? Könnyen meglehet. Ezért hát arra kérlek benneteket, ha valahol a Szíriusz környékén vagy a Göncölszekér táján, a Rák-ködben vagy egy távoli galaktika foszlós csillagpora között egy eltévedt repülőgéppel találkoztok, kiáltsátok oda neki, hogy: „Nem arra, hé!”