|
- Mit nem képzel?! - ordított első
vevőjére torkaszakadtából Rimapénteki Rimai Péntekh
vadonatúj patikájában, amit éppen az imént nyitott meg
Rimapéntek főterén.
- Hogyhogy mit képzelek?! - emelte
fel a hangját az első vevő. - Talán nem az van kiírva a
maga boltjára, hogy patika?!
- De az - mondta Rimapénteki Rimai
Péntekh.
- Akkor meg mit ordítozik, ha
aszpirint kérek? Hol kérjem, ha nem patikában?
- Az is ki van írva, hogy ki a
cégtulajdonos - mondta fölényesen Rimapénteki Rimai
Péntekh.
- Mit érdekel engem a cégtulajdonos
- háborgott az első vevő -, nekem aszpirin kell, és
kész.
- Csak nem képzeli, hogy egy
Rimapénteki Rimai Péntekh vacak aszpirineket, fejfájás
elleni porokat, lázcsillapítókat, lábizzadásgátlókat és
popsikenőcsöket árul?!
- Mi a szöszt árulna mást egy
patikában? - mérgelődött az első vevő.
- Embernek fia - mondta kissé
lecsillapodva Rimapénteki Rimai Péntekh -, ez nem a
test, ez a lélek patikája.
Az első vevő szemében érdeklődés
csillant.
- Lelki bajok ellen?
- Igen - mondta Rimapénteki Rimai
Péntekh.
Most már teljesen elpárolgott a
mérge, szinte kedvesen nézett az első vevőre. Ami az ő
esetében elég nagy szó.
- Tisztelt barátom - folytatta
kissé ünnepélyesen -, mivel ön az első vevőm, bármit
vásárol, ingyen kapja. Válasszon!
- Hogy őszinte legyek - toporgott
izgatottan az első vevő -, nem pontosan értem, hogy mire
lehet gyógyszert kapni az ön patikájában... bár
reménykedem... de reményemet ki sem merem mondani.
- Mondja csak bátran - biztatta
Rimapénteki Rimai Péntekh.
- Netalán irigység, gőg,
nagyképűség, gyávaság, káröröm, rosszindulat...
Rimapénteki Rimai Péntekh
átszellemült arccal bólogatott és folytatta:
- Meg kicsinyesség, kapzsiság,
nagyravágyás, álszerénység, alamusziság, lustaság,
torkosság, tohonyaság, lelki restség, pénzsóvárság és
mindenféle gonoszság, eltévelyedés és átok ellen vannak
írjaim, balzsamjaim, cseppjeim és pasztilláim.
- Ez nagyszerű! Uram, bocsásson
meg, hogy az imént emeltebb hangot merészeltem
megengedni magamnak. Akkor még nem tudhattam, hogy ön
egy zseni, az emberiség megmentője. Egyúttal az én
megmentőm is. Házsártosság ellen is van gyógyszere?
- Van - mondta gyanakodva
Rimapénteki Rimai Péntekh. Az első vevő tapsikolt és
ugrándozott örömében.
- Tetszik tudni, van egy házsártos,
irigy, lusta és nagyképű feleségem, egy kicsinyes,
kapzsi napam, egy torkos, tohonya, pénzsóvár ipam, egy
alamuszi ángyikám, egy kárörvendő bácsikám, mindnek
kérek, ami jár, ír, balzsam, pasztilla egyre megy, csak
használjon.
Rimapénteki Rimai Péntekh vakarta a
feje búbját.
- Van egy bökkenő - mondta.
- Engem már semmi meg nem
akadályoz, hogy megmentsem a feleségemet, ipamat,
napamat, ángyikámat, bácsikámat. Mindenre hajlandó
vagyok a gyógyszerekért. Halljam azt a bökkenőt!
- Annyicska csak - mondta
Rimapénteki Rimai Péntekh -, hogy a gyógyszert
mindenkinek magának kell kérnie a bajára, különben nem
használ.
- Úgy érti... - tátotta el a száját
az első vevő.
- Úgy - bólintott a mondat végét
meg sem várva Rimapénteki Rimai Péntekh.
- Hát azt várhatja - mondta
elkeseredetten az első vevő.
- Mit?
- Hogy, mondjuk, a feleségem
idejöjjön, és gyógyírt kérjen irigység, lustaság,
házsárt és nagykép ellen a saját maga számára.
- Már miért ne történhetne meg?
- Mert azt hiszi magáról, hogy
jóindulatú, szerény, szorgalmas. Éppen rólam állítja,
hogy irigy, lusta, veszekedős és nagyképű vagyok.
- Szívesen állok rendelkezésére -
készségeskedett Rimapénteki Rimai Péntekh -, kérjen csak
akármelyik ellen, egy szempillantás alatt meggyógyul.
- Csak nem képzeli, hogy igaz?! Még
hogy én irigy?! Még hogy én lusta?! Még hogy én
nagyképű?! Nevetséges!
- De veszekedősnek csak veszekedős.
Velem is mindjárt veszekedni kezdett, ahogy belépett.
- Én?! Ember, maga veszekedett!
Legjobb lenne, ha beszedne valamit veszekedősség ellen a
híres gyógyszereiből. Tablettát, írt vagy balzsamot.
- Maga nagyképű fajankó! -
ordította el magát Rimapénteki Rimai Péntekh. -
Takarodjon innét, mert úgy kivágom, mint a sicc!
Az első vevő sem volt rest,
visszaordított. Egy darabig válogatott sértéseket
ordítgattak egymásnak, aztán a vevő elunta, nagy
dérrel-dúrral becsapta maga után a patikaajtót. Durr!
Hátha mégis igaza van - gondolta
Rimapénteki Rimai Péntekh -, és be kellene vennem egy
hirtelen harag elleni tablettát. Ugyan - legyintett
azonnal -, nem hirtelen harag ez, egyszerűen csak
igazságosság. Igazságos vagyok, annyi az egész. Abból
meg kár volna kigyógyulni.
Nem is vett be semmilyen tablettát.
Leült, várta a vevőket. Jöttek is, de mind másnak akart
venni a balzsamokból, írokból, tablettákból. Saját
magának egyik sem. Minek, hiszen nekik aztán semmi
hibájuk sincs!
Lassan-lassan el is maradoztak a
vevők. Nem akadt senki Rimapénteken, aki elismerte volna
magáról, hogy nagyképű, rosszindulatú, irigy, kétszínű,
kicsinyes, kapzsi, nagyravágyó, álszerény, alamuszi,
torkos, tohonya, pénzsóvár, lelki rest. Nem tudom, ha te
Rimapénteken laksz, elmentél volna-e Rimapénteki Rimai
Péntekh patikájába valamilyen gyógyszerért? Igen? Nem?
Mert így bizony fölkopott az álla
szegény csodapatikusnak. Írjai megpenészedtek,
balzsamjai megpimpósodtak, tablettái szétporladtak, ő
maga meg búvában-bánatában elbujdosott, ma sem tudja
senki, hol lakik, mit csinál - hacsak Bab Berci nem. De
ő mélyen hallgat felőle.
| 
